2.rész

Első tesi óra.

}{ }{ }{ }{ }{ }{ }{

- Itt is lennénk!
És beérkeztünk a tesi terembe. Már javában folyt az óra. Nem működik talán a csengő. Csak lazán sétáltunk oda a tanárhoz:
- Elnézést, tanár úr a késésért! - mondta Zelo.
- Mi a kifogás ezúttal, Choi? - fordult felénk a tanár.
- Körbe vezettem őt, új lány. - mentegetőzött.
- Máris udvarol? - kérdezte tőlem.
- Nem. - válaszoltam talán kicsit elpirultan.
- Jó, nem írok be. De ilyet többet ne! - mondta szigorúan a tanár.
- Gyere. - húzott magával a csöppet magasabb Zelo.
- Oké. - mentem vele.
- Szerezzünk neked tornaruhát. Itt van a szekrény innen vehetsz ki. Én általában nem veszem át. Meg van a saját stílusom. Ezek meg ilyen egyen ruha szerűek.
- Meg van a saját véleményed. - mosolyogtam rá.
- Igen, mindenről. - nézett rajtam végig.
- És az zavarja a tanárokat, ha nem veszi valaki át ezt a ruhát?
- Általában csak azok veszik át, akik nyalni akarnak a tanároknak. - nevetett.
- Értem. - biccentettem oldalra a fejem. Ő meg csak vigyorgott rám. - Milyen magas vagy?
- 185 körül. Miért?
- Csak kérdeztem, mert egy fejjel legalább magasabb vagy nálam.
- Látom! Na, de menjünk tesizni. Jó az amibe most vagy, vedd le a cipőd és biztos nem szólnak rád.
- Hát oké.
Bementünk a pályára a folyosóról.
- Ez úgy is úgy mond játék óra. Mit csinálnál szívesen? - kérdezte. Én meg csak forgattam a fejem, hogy körül nézek.
- Hol tartjátok a kosárlabdákat? - érdeklődtem.
- Mindjárt hozok egyet. - bement az egyik gondolom szertárba és egy labdával tért vissza.
- Köszi. - vettem ki a kezéből.
- Tudsz vele bánni? - húzta fel a szemöldökét.
- Figyelj! - a kosárpalánk elé álltam, rádobtam és belement.
- Grat! - nevetett Zelo.
- Te is megpróbálod? - kérdeztem Zelonak nyújtva a labdát.
- Jah. - rádobta és neki is belement.
- Ügyes, és a tömeg tombol!
- Nem vagy egy átlagos lány, Rin.
- Mondj újat! - és rádobtam újra a kosárra. - Nincs időm normálisnak lenni.
- Igazad van. Az ember él, aztán meghal.
- Amúgy nincs csengő?
- De, csak itt lent nem működik.
- Aha, értem.
- Nézd, most csöngettek ki. - nézett rá az órájára.
- Még nem telt el annyi idő. - furcsálltam.
- Nem baj, gyere. - nyújtotta a kezét. Elejtettem a labdát és kifutottunk a teremből.
- Hova megyünk? - kérdeztem.
- A tetőre. - hunyorgott rám mosolyogva.
- Hova?
- Igen, oda. - ordította.
Felértünk a tetőre. Senki nem is akart megállítani út közben.
- Ezzel az egyetlen hely, ahol csak én szoktam járni olyan gyakran. - kezdett bele. - Csak itt tudok táncolni szabadon és zenét hallgatni, ami odalent tilos.
- Tényleg jó a kilátás. Meg minden.
- Igen. - sóhajtott kinyújtózva.
- Még csak kevesebb, mint fél napja találkoztunk, de már több mindent mutattál meg, mint bárki.
- Szívesen. Hogy tudsz táncolni? - érdeklődött.
- Hát, úgy ahogy. - röhögtem magamon.

Zelo bekapcsolt valami zenét a telefonján. Elkezdett rá táncolni. De úgy "szabadon".
Úgy tűnt, mint aki fel akar vágni. Aranyos volt. Miket beszélek? Nem is ismerem. A nevét tudom, meg még pár dolgot. De ennyi. És most itt táncol. Talán nekem. Nem tudom, mit csináljak most. Mosolyogjak? Vagy csak nézelődjek? Vagy nézzem? Hát ő vigyorog rám. Ráhajt minden új lányra talán? Muszáj lesz megkérdeznem egy osztálytársnőm, ha végre megismerem valamelyiket.
De addig is csak élveztem a zenét, amit Zelo indított el.
- Tetszik a zene? - állt le kicsit a tánccal.
- Igen. - mosolyogtam rá.
- Örülök. - vigyorgott vissza.
Odajött egy lépésre tőlem. Szembe álltam egy 185 magas, jó fej fiúval. Megfogta a kezem és magával húzott táncolni. Ő csak vezetett. Mit csináljak? Tanított pár tánclépést. Szereztem egy barátot, vagy többet. Kiderül.
Lementünk. Az óráknak már vége volt.
- Sokszor csinálsz ilyet? - kérdeztem Zelot.
- Párszor. - tette a pulcsi zsebébe a kezét.
Láttam a tesóm már aggódik, hol vagyok.
- Szia. Hol voltál? - rohan oda hozzám.
- Hali. A t... mosdóban. - hazudtam, mert nem akartam, hogy elmondja anyuéknak a tető sztorit.
- Jó, de most már menjünk haza. - rángatott el.
- Szia, Zelo! - ordítottam még vissza. Ő csak erre vigyorgott és integetett.
- Ki volt az a srác? - kérdezte út közben.
- Choi Jun Hong, - emlékszem a teljes nevére, ez valami nagy dolog. - az egyik osztálytársam.
- Legalább két évvel idősebbnek tűnik nálad.
- De az osztálytársam és egy idősek vagyunk. Megnőtt csak az a fura.
- Jah. Tényleg. Csak az. A színes "hajrészlete" az nem is probléma.
- Az jól néz ki. Ettől egyedi. De kérlek, nem szipuzd már. Ő az egyetlen osztálytársam, akit ismerek már.
- Miért mit csináltál egész nap? - húzta fel a szemöldökét.
- Nem érdekelt a többi ember. Minden olyan királylányocskának tűnt. Akiket nem szeretek. - magyaráztam elterelő gyanánt.
- Aham. Menj inkább a szobádba gépezni vagy valami.
- Igen is, anya! - nem is az anyám.
Felmentem gépezni. És rákerestem azokra a zenékre, amiket Zeloval hallgattam. Le is töltöttem.
Vége a csodás napomnak. Reggel continue..

Vélemény:
Zelo: jó táncos
Suli: megismert tetőtér

{2.rész vége}