4.rész

Válasz a kérdéseimre

}{ }{ }{ }{ }{ }{ }{ }{ }{ }{

Szerda. A Hwa által elküldött órarend szerint biosszal kezdünk. Szeretem, de nem vagyok belőle szín ötös.
Elindultam reggel hét körül. Szembe jött velem Zelo:
- Reggelt! - mosolygott rám.
- Szia!
- Zu?
- Fáradt vagyok. Hogy hogy ide jöttél elém?
- Szerettem volna beszélgetni.
- Miről?
- Arról, amit nem értesz.
- Zelo..
- Rin.
- Tényleg nem értek dolgokat. Például, ahogy viselkedsz velem. - indultam el.
- Ez csak azért van, mert tetszel, Rin. - erre a mondatra újra megálltam.
- Most ezt, hogy érted?
- Tetszel. A stílusod, a személyiséged, az ahogy viselkedsz. Látom, azt is hordod, amit adtam. - bökött a sapkára a fejemen.
- Mert tetszik.
- Igen, ahogy nekem te.
- Zelo.. - pirultam el.
- Rinnie. - lépett közelebb, én meg csak álltam lehajtott fejjel és Zelo cipőjét néztem.
- Nem értem, hogy tetszhetek neked.
- Úgy, hogy szerintem szép vagy. - emelte fel a fejem.
- Más adót nézel.
- Lehet, de az is tetszik. - na, erre a válaszra talán még vörösebb lettem.
- Én ugyanolyan vagyok, mint a többi.
- Ne legyél biztos benne. - mosolygott.
- Zelo, én.. - hirtelen megölelt.
- Meg fogom mutatni neked, hogy nem vagy olyan, mint a többi. - mondta. - Menjünk suliba.
- Várj, ez így jó. - éreztem, hogy hogyan dobog a szíve.
- Gyere, el fogunk késni.
- Rendben, menjünk. - kezdtünk el szaladni.
Amikor már láttuk a sulit csak sétáltunk. Zelo átkarolt a vállamon. A mai szerelése még jobban tetszett, mint az előzők. Fekete tornacipő, kék farmer, 96 mintájú póló és a szokásos bőrdzsekie. Viszont nem maradhatott le a sapi a buksijáról. Fekete, fehér 'BOY' felirattal és az ellenző részén kis szegecsek mutattak lefelé.

A 'BOY' felirathoz csak annyi jutott eszembe, hogy nem tudnám máshogyan meg, hogy fiú? De most komolyan? Mindegy is. Simán beértünk a suliba. Min üdvözletével kezdődött:

- Jó reggelt, skacok! - érkezett mellénk.

- Szia, Min! - köszöntem.

- Jó mindkettőtök sapija. - mosolygott.

- Köszi! - mondtuk egyszerre Zeloval.

- Zelo, gyere egy percre, kérlek! - hívta félre Min.

Nem tudom, mit is beszéltek. Sokszor néztek rám. Mosolyogtak. Valamit összebeszélnek ezek. Elindultak vissza felém.

- Én nem is rabolom az időtöket. - szólalt meg Min.

- Okés. Bioszon találkozunk. - válaszoltam. - Menjünk bioszra.
- Aha. Előbb tető? Van húsz percünk.
- Egye fene. Úgyis elhúznál oda magaddal. - mosolyogtam rá.
- Akkor gyere!
- Igen is, uram! - nevettem futás közben.

Senkinek sem tűnik fel, hogy hova szaladgálunk? Miért is? Végül is csak leszarnak. Mit tennének amúgy is? Járkál egyáltalán a tetőre rajtunk kívül bárki is? Nem hiszem.
Felértünk a tetőre. Kellemesen fújt a szél. Nem hideg, mint általában októberben. Néha elrepülnék csak úgy el és szerintem nem én vagyok az egyedüli ezzel a véleménnyel. Kitártam a kezem. Hirtelen Zelo megölelt hátulról. Tiszta Titanic Feeling. Tényleg biztonságba éreztem magam mellette. Nem ismerem szinte és itt állok a tetőn vele.
- Várj! Figyelj, ezt neked találtam ki! - állt kicsit arrébb, amikor elkezdett táncolni közbe meg rappelt is. Én elolvadtam. Persze az arcomon csak a vigyorgás látszott. Próbáltam takarni az arcom, hogy ne lássa a piruló arcom. Bár foghatnám a hidegre. Ki nem tudom mondani milyen aranyos volt. Befejezte a táncolást és hirtelen felkapott a derekamnál fogva. Én meg csak mosolyogtam, mint egy hülye. Letett és közelebb hajolt. Nem tudtam mire vélni az egészet.
- Én mondtam, hogy megmutatom, hogy nem vagy olyan, mint a többi. Te más vagy.
- Zelo. Tudom, más vagyok. - öleltem át.
- Végre megértetted. Tetszel! - ölelt át szorosan.
- Nekem is te. - suttogtam és néztem a szemébe. Csillogtak a szemei. Édesebbet nem is láttam. Leültünk a földre. Beszélgettünk. Ő hátra dőlt és nézte az eget. Én meg rátettem a fejem a mellkasára. Romantikus volt, mint egy filmben.
- Zelo.
- Igen?
- Menni kéne órára. - ültem fel.
- Tényleg.
- Indulás.
- Igen is, asszonyom! - röhögött.
- Gyere már!
- Megyek! - pattant fel. Azzal lerohantunk. Ismét senkinek sem tűnt fel az, hogy hova rohanunk. Milyen suli ez? Nem is baj. Beértünk a terembe szerencsére még csengő előtt. JungGi láthatta rajtam, valami változott. Egyből elrángatott Zelo mellől. Min és Hwa is csatlakozott a beszélgetéshez.
- Mi történt, Rin? Vigyorogsz, mint egy hülye. - kezdte JungGi.
- És csillog a szemed. - szólalt meg Hwa.
- Nem is. - takartam el az arcom.
- Mi van? Zeloval elrohantál. Mit csináltál? - faggatott Min.
- Felmentünk a tetőre. - válaszoltam.
- Oda egyedül szokott járkálni. - jelentette ki Hwa.
- Mit csináltatok odafent? - faggattak tovább.
- Csak megölelt.

- Persze, aha. Hiszünk neked. - röhögött JungGi.

- Jól van na.

- Három napja vagy itt. - mondta Min.

- Tudom én. De nem vagyunk együtt.

- Nem ellenkeztél. - húzta fel a szemöldökét Hwa.

- Nem, de hagyjuk ezt a témát. Üljünk le oda. - mutattam a teljesen üres ajtó felőli padsorra. Min és JungGi egymás mellé ült legelőre. Mögéjük leültem Hwaval. Hirtelen lehuppant mögém Zelo.
- Sapikák! - mosolygott Hwa.

Biosz óra mit is mondjak? Nem a kedvencem. Unatkozott mindenki. Bár én gondolkodtam rendesen a dolgokon. Zelon. Miért csinálja ezt velem? De most komolyan? Direkt csinálja azt, hogy csak rajta rágódjak? Nem is vagyunk úgy, együtt együtt, de mégis mit..? ÁÁÁ! Ordítanék ki a világból! Könyörgök valaki szerezzen már be nekem egy dzsinnt! Fizetek bármennyit csak valaki! Meg ha már valaki mozdul, hozzon valami innivalót is. Írjak bevásárló listát? Elkalandoztam. Szokásom.
Észre se vettem, de már a fél nap eltelt. Már angol óra jött. Valami nagyon könnyű dolgot vettünk, de én nem értettem. Lehet azért, mert nem voltam teljesen az órán fejileg. Bár nem is érdekelt.
Zelo odadobott egy levelet. Az volt ráírva, hogy: "I LIKE U". Most már nem tudom, mit kezdjek. Csak mosolyogtam rá. Romantikus volt minden, amit csinált eddig, de három napja ismerem össz-visz. Bár nekem is tetszik, de előbb meg kell ismernem. Tudja, hogy tetszik nekem is.

Zelo órák után odajött hozzám (bár próbáltam elkerülni talán).
- Rin! Hazakísérhetlek?
- Nekem mindegy.
- Mi a baj?
- Menjünk! - léptem ki a suli kapuján.
- Várj! Miért sietsz? Mi a probléma?
- Semmi.
- Lassíts! Mi a baj? - állt meg előttem.
- Tényleg semmi.
- Ennyire nem vagyok hülye.
- Semmi komolyan.
- A gesztusaid nem arról árulkodnak. Forgatod a szemed, szóval igazam van, hogy valami baj van. Buzerálod a karkötőd, szóval
- Valamiben nem vagyok biztos. - fejeztem be a mondatát.
- Mondd már!
- Három nap. Három napja ismerlek. Nem ismerlek igazán.
- Kérdezz!
- Mi?
- Kérdezz és én válaszolok.
- Hát most nem jut eszembe semmi.
- Akkor meséljek én?
- Hát, aham.
- Szeretek rappelni, táncolni. Szeretem a zenét, de gondolom feltűnt. Dalszövegeket szoktam írni néha. Kedvenc filmjeim úgy nagyjából a Step Up, mert sok tánc van benne.
- Mi a kedvenc kajád?
- A kimchi.
- Nem ettem még. És mi a kedvenc számod?
- 7, neked?
- 3. Szín?
- Úgy minden, de a zöld.
- Miben vagy jó a táncon és a rappelésen kívül?
- Gördeszka.
- Én bénáznék.
- Majd tanítalak.
- Én meg kosarazni.
- Megbeszélve. - mosolygott.
- Mikor van a szülinapod?
- Egy hét múlva.
- Tényleg?
- Jep. És a tied?
- 31.-én.
- Egy hónapban születtünk. - vigyorgott.
- Aham. - mondtam, de közbe annyi minden járt a fejemben.
- További kérdéseid vannak? - nevetett az édes mosolyával.
- Volt már barátnőd? - tört ki a kérdés belőlem.
- Ohm. Hát, nem.
- Komoly? - lepődtem meg, mivel azt hittem volt már.
- Igen, komolyan.
Hát ez váratlan volt. Azt hittem, legalább volt egy neki. De ez? Most mi van? Hazudott vagy tényleg nem volt? Unikornis. Várj mi van? Megint az unikornishús járkál a Zelo mappában. Hagyjuk inkább a témát és nem jön többet elő.
Hazakísért. Elköszönt. Puszival az arcomra. Megint kérdőjelek a fejembe. Nem hiszem el. Mi a ...ért kell ezt csinálnia? Kérdőjelekkel álmodok a végén. Elkezdenek kergetni. És majd a felkiáltójelek hallgatnak ki. Huh, muszáj aludnom. Mik járnak a fejemben?

Vélemény:
Zelo: jobban megismertem
Suli: még mindig nem szeretem..

{4.rész vége}