5.rész

Metrózás

}{ }{ }{ }{ }{ }{ }{

Csütörtök van és én teljesen máshol járok. Mint valami bedrogozott kutya. Nem drogoztam, elmondom. De a történtektől bediliztem. Sárkánykornis jelent meg a rem fázisomban. Suliba menet pedig Zelo jelent meg előttem.
- Jó reggelt, Rinnie!
- Reggelt, Zelo.
- Mi a baj?
- Semmi csak teljesen kész vagyok!
- Mitől?
- Tőled, Zelo.
- Mi?
- Azt csinálod velem, amit nem szeretek. Kiborultam.
- Nem értelek.
- Senki soha nem volt olyan, hogy három napja ismert és már megölelt. Meg.. ah.. Zelo. Magyarázd már el, hogy mégis hogyan hoztad össze ezt az egészet! Figyelsz rám? - hadartam.
- Aranyos vagy, ha dühös vagy!
- Mi? Hogy tetszhetek neked?
- Más vagy. - lépett közelebb. - Voltak olyan barátaim, akiknek adtam valami dolgot akár szülinapra vagy hasonló. De nem volt olyan, aki mindennap használta azt. Mint te. - gondolom a fejemen lévő sapkára céloz.
- Nekem tetszik ez. - mosolyogtam.
- És az is aki a valódi tulajdonosa? - lépett még közelebb.
- Hát..öhmm.
- Elkísérnél az edzésemre? - kérdezte.
- Persze. - mondtam.
- Akkor délután jövök érted, de úgyis beszélünk még suliba.
- Persze!
Milyen gyorsan témát váltott. Milyen edzése lesz? Lehet tánc.
- Jut eszembe! Nem válaszoltál a kérdésemre. - húzta fel a szemöldökét.
- Melyik?
- Tudod te, Rinnie!
- Öhm..talán?
- Rin. - lépett egy fél lépésnyire elém.
- Igen. - néztem bele a mély barna szemébe.
- Oh Rin! - fogta meg a kezem. Most már tudom, hogy mit is akart eddig. Nem vagyunk együtt. De ez a negyedik legszebb napom egy huzamba.
A suli úgy telt, hogy Zelo mindig valahol a közelembe volt. Beszélgettem Minnel és közbe hátulról átkarolt.
- Aranyos látvány! Együtt vagytok? - kérdezte.
- Nem. - jelentettük ki.
- Akkor nem értek semmit. - nézett furán. - Rin, jönnél kicsit? Elrabolhatom?
- Megyek! - mondtam.
- Rabold. - válaszolt Zelo. Azzal odament DaeHyunhoz.
- Neked mi bajod? - borult ki Min.
- Mi?
- Mi a probléma veled, asszony?
- Repülök. Ahh..
- Térj már vissza! Magyarázd már el ezt az egészet!
- Négy napja ismerem. Tetszem neki. Nekem is ő. Nem vagyunk együtt. Kezemet is többször megfogta már. Ilyen fiút még sosem ismertem. - hadartam el.
- Aha és mi a lényeg?
- Nem csókolt még meg, szóval hagyjuk.
- Még? - vonta fel a szemöldökét Min.
- Ömm.. - pirultam el.
- Neked tetszik?
- Igen.
- Te tetszel neki?
- Igen.
- Akkor meg?
- Négy nap kevés egy megismeréséhez.
- Igaz.
- Lányok! - jött oda a biosz tanár.
- Igen, tanár úr? - kérdeztük.
- Egy rendezvény miatt elmaradnak az órák.
- Akkor mehetünk haza? - lelkesedett fel Min.
- Igen. Pakoljanak össze és mehetnek.
- Köszönjük! Gyere! - húzott magával Min.
- Igenis! - mivel nem tehettem mást.
Bementünk a terembe. Full üres az egész. Biztos nekik is szólt már a tanár. Szedjünk a sátorfát! Kifelé menet nekem jött valaki, majdnem pofára esek és elkap valaki. Ki lenne más, mint Zelo. De ez persze véletlen egybeesés. Lószart!
- Jól vagy? - kérdezte.
- Igen. Csak szerencsétlen.
- Nem vagy az, mert velem metrózhatsz délután. - kacsintott.
- Az egód rendben van. Mi metró?
- Igen, azzal utazunk majd. Baj?
- Nem csak nem mondtad.
- Majd veszek jegyet neked is.
- Köszi! - mosolyogtam rá.
- Örülök, hogy hordod a sapkád. - vigyorgott Zelo.

Oh! Már nem tudom mit kezdjek magammal. Levetem magam..a székre. Elhitted. Fiú miatt nem leszek öngyilkos.

Délután Zelo eljött értem és elindultunk a metróhoz. Még mindig nem tudom milyen órája is lesz. De nem az izgat. Hanem, hogy mi a lótúróért hívott el?? Miért? Kérdezzem meg?? Mindjárt felrobbanok! Elkezdjem? Ne? De kéne. Vagy nem?
- Szóval, miért hívtál el? - kérdeztem higgadtan.
- Te is táncolni fogsz. - jelentette ki.
- Mi?
- Tánc. Tánc órára járok. És te is beszállsz.
- Milyen tánc?
- Hip-hop.
- Nem akartál volna megkérdezni? - torpantam meg.
- De. Csak gondoltam szeretsz táncolni és.. - látszott rajta kicsit elszomorodott.
- Igen szeretek. És fogok is. - próbáltam felvidítani.
- Akkor jó. - ölelt meg, de gyorsan el is engedett.
- Mi a baj?
- Azt mondtad, kiborulsz az ilyenektől, amit csinálok.
- Öhm, aha.
Mialatt mentünk az órájára nem csinált semmi olyat, ami olyan izés. Visszafogta magát, mondhatjuk így is. Metróba beszállunk. Én szokásomhoz híven majdnem pofára esek, de most nem Zelo kapott el. Egy ismeretlen srác. Barna haj, sötét szem, majdnem egy magas volt Zeloval.
- Hello, köszi, hogy elkaptál.
- Szia, szívesen.
- Öhm. Én megyek is tovább. Örültem. - köszöntem el.
- Én is. Remélem még találkozunk. - biccentett.
- Nagyon stírölt. - mondta Zelo, amint haladtunk tovább.
- Mi?
- Igen. Feltűnően.
- Hát oké. Nem találkozunk vele többet, szóval kár emlegetni.
- Rendben.
Táncóra. Király volt. Járni fogok Zeloval. Jaj. Mármint táncra. Nem úgy. Hanem.. Mi? Összekavarodtam.. Elmagyarázó manót ide. Biztos elege van már belőlem. Már megoldhatnám a dolgaimat. Egyszerűbben.
A tánctanárnő is megdicsért. Egonövelés folyamatban..kérem várjon. Feladatot adott. Páros feladatot. Zeloval kellett együtt lenni, mivel csak őt ismertem a csoportból. A tanárnőnek tuti Zelo a kedvence. Ő táncol a legjobban. Legalábbis szerintem. De ezt most nem tudom kimagyarázni.

Haza felé megint összefutottunk azzal, akivel a metrón.
- Hello! Ismét találkozunk.
- Szia. Látod.
- Nem mutatkoztam be még. Cha Hack Yeon. És ti?
- Én nem ismerlek. - néztem rá furán.
- Tudom, de egyidős vagyok veletek. Melyik suliba jártok?
- Az GIFG-be. - válaszolt Zelo.
- Én is oda fogok járni. Új vagyok itt. A városba.
- Ha a mi sulinkba fogsz járni, akkor még beszélünk. - köszöntem el.
- Hát rendben, holnap megyek suliba, szóval majd ott találkozunk. - fordult meg.
Túl bizarr nekem ez a srác. Valami probléma van vele. Nem túl bizalomgerjesztő. Hackyeon.

Holnap elég fura nap lesz az fix. Rajtunk fog "lógni" Hackyeon, mivel csak minket ismer. Bár én is még új vagyok itt, szóval nem tudok olyan sok dolgot mondani neki a suliról. Meg kéne tudni ki is ez. Zelo feladat van! Igaz nem mondtam neki, de biztos észreveszi majd. Jót röhögök magamon.
Nincsenek barátaim, akik ismernék már ezt az énem. Ami magába röhög a semmin. Meg hasonlók. Majd ha úgy gondolom megismerik ezt is. Tiszta rejtélyes könyv vagyok. Mi van? Összehoztam. Nem birok beszélni. Fáradok az látszik. Annyeonghi jumuseyo mindenkinek! Hát ezt nem hiszem el..Zelo este 11-kor rám ír. Neki is most jutok eszébe. Bár aranyos. Kis cukker. Nem, nem az. Már megint ezt csinálja velem. Megyek aludni inkább. Zelo ismételten benne lesz az álmomban.

Vélemény:
Zelo: este 11
Suli: elmaradt órák

{5.rész vége}