6.rész

~Marvel

}{ }{ }{ }{ }{ }{

Péntek. És már érzem a hétvége illatát. Minden diák várja. Kivéve a strébereket. De én mit csináljak? Egész nap nyomkodnám a telefonom. Semmi program.
- Rin! - rohantak oda hozzám a lányok. - Ráérsz holnap?
Nem. Végülis elhalaszthatom a semmit tevést.
- Igen, miért?
- Azt tervezzük, hogy összekéne jönni a hétvégén csapatostul.
- Csapatostul? - hökkentem meg.
- A fiúk is jönnének. - magyarázta JungGi.
Hát igazából nem akarok menni. Zelo nem tudom, hogy viselkedne. Hirtelen érzek egy ismerős illatot. Kellemes, de nem ismerem fel. Megfordulok és majdnem pofára esek mikor meglátom Zelot.
- Hali! - túrt bele a hajába. Bazd, én már most pirulok. Érzem ég az arcom. - Rin?
- Igen? - kapom fel a fejem belenézve a csillogó sötét szemébe.
- Jól vagy?
- Ige..en. - dadogom.
- Tetszem? - súgta a fülembe.
- Ömm.. - újra elkezdett égni az arcom.
- Akkor miért vagy piros? - súgta ismét.
Éreztem, hogy lángol arcom. Még hozzátett, hogy a lányok pásztáztak minket.
- Ömm.. - haraptam az alsó ajkaimba. Most mit válaszoljak? Mondj valamit, mert azt hiszi hülye vagy. Na bökd ki, hogy igen. Kedveled nem? Akkor hajrá.
- Gyere kicsit. - szólalt meg és elhúzott a csuklómnál fogva. - Válaszolsz?
- Mire? - kérdeztem úgy mintha elfelejtettem volna.
- Rin, ennyire nem vagy hülye. - mosolyodott el.
- Dehogynem.
- Rinniem!
- Rinniem? A tiéd?
- Remélem. - mosolyodott el és adott egy puszit az arcomra. Ismét cseresznye.
- Öhm. Jössz a suli utáni összejövetelre? - tereltem el a szót.
- Igen. - nézett kicsit sunyin.
- Miért nézel így rám?
- Szép vagy, Rin. - túrt bele a hajába és nézett rám amolyan "nőcsábász" nézéssel.
- Ne nézz így rám. - takartam el a sapkámmal, amit még ő adott, az arcomat. Erre csak felnevetett és én csak ott olvadoztam előtte.
- Rin! - fogta meg a derekam.
- Zelo. - toltam el magamtól. - Mi az?
- Már három hete ismerlek. És nem bírlak ki verni a fejemből.
- Hali! - szakította meg a beszélgetést a metrós srác.
- Hackyeon? Ugye? - kérdeztem.
- Igen, Rin. - mosolygott.
- Aha, elmész kicsit? Beszélgetünk.
- Persze, nem zavarok. De majd beszélnék veled.
- Oké. - kezdtem el gondolkodni.
- Szia! - köszönt el.
- Hali.. szóval, mi az? - fordultam Zelo felé.
- Semmi. - forgatta a fejét.
- Na! - nyúltam a kezéért. Lenézett a kezére mikor hozzáértem. Csak meggyorsította a kézfogást. A szemem sarkából láttam, hogy a csajok moziznak minket.
- Ne nézzetek már! - tátogtan oda.
- Had nézzenek. - szorította erősebben meg a kezem. Én csak a kezét néztem, ahogyan összefonja az ujjait az enyémekkel. Belenézet azzal a szép sötét szemével a szemembe. Csak elmélyedtem a tekintetében. Magához húz és átölel. Érzem a szívverését. Hogy lehet valakibe ennyire beleesni?
- Igen. - nyögöm ki.
- Mi?
- Tetszel. Nem ez volt a kérdésed? - érzem mégjobban átölel.
- Roof? - válaszolt angolul.
- Igen. - bológattam. Közben még vissza ordítottam a lányoknak, hogy megyek holnap.
A tetőre szaladtunk, mint általában egy tanár megállítása nélkül. Feltörtek az emlékek. Amikor nekem táncolt. Amikor néztük az eget. Úristen, újra beleszerettem.
- Mi az?
- Semmi. Csak gondolkodom. - sóhajtottam.
- Min? - fogta meg a kezem.
Lenéztem a kezünkre és elvigyorodtam. Felemeltem a kezünk Zelo szemmagasságába.
- Ezen. - vigyorodtam el.
- Jaj, Rin! - kapott fel és muszáj volt átölelnem a lábaimmal a derekát, hogy ne essek hátra. De éreztem, hogy tart azért. Combjaimat fogva tartott. A sapit a fejemen rádobtam a táskámra. Belenéztem Zelo szemébe és még nem éreztem ilyet egy ember iránt. Csak vigyorogtam ezerrel. A homlokát hozzányomta az enyémhez. Éreztem most valami történni fog. Egyre közeledett a szájával az enyémhez.
- Rin.
- Igen?
- Szabad?
- Üh.. - meg sem várta, hogy végig mondjam, máris megcsókolt. Csók közben letett és megfogta az arcom. Beletúrtam a hajába. Erre beleharapott a nyelvembe. Szisszentem egyet és éreztem valami fura ízt a számba. Vérzett a nyelvem. Zelo tudhatta, hogy valami miatt felszisszentem ezért megkérdezte:
- Minden oké?
- Persze csak vérzik a nyelvem.
- Bocsi!
- Semmi baj. - adtam egy csókot neki.
Felvettem a sapim és a táskám hátamra dobtam. - Gyere menjünk órára.
- Jól van. - fogta meg a kezem.
- Mit látnak szemeim? Szia, Zelo.
- JiYeon. Szia. Visszajöttél?
- Igen, véget ért a turné.
- Turné? - hökkentem meg.
- Igen, amúgy ki vagy?
- Ő Rin és hagyd békén. - előzött meg Zelo a válasszal.
- Jaj, Zelo! Nyugi, nem bántom. Csak rég nem láttam már a régi barátomat.
Mi? Barát? Mármint barát barát vagy pasi barát? De Zelonak állítólag nem volt barátnője. Most mi van?
- Aha. Biztos. Mi megyünk órára. - kicsit idegesnek látszott.
- Én mindjárt jövök. - kanyarodtam oda a lányokhoz, amint beértünk a terembe.
- Rendben. Én leülök oda. - lehuppant az egyik üres padhoz és berakta a fülhallgatóját.
- Lányok! Ki az a JiYeon?
- Volt osztálytársunk volt. Csak debütált és most turnén van. - kezdett bele Min.
- Már nem. - mutatott JiYeon felé, aki leült Zelo mellé. Én éreztem, hogy mindjárt felrobbanok, de elkezdek sírni is.
- Na, mi van? - aggódott Hwa.
- Semmi. - hajtottam le a fejem.
- Mi történt köztetek? - kerekedett ki JungGi szeme.
- Öhm. - forgattam a szemem.
- Riiin. Mondjad csak. - nézett szúró tekintettel Min.
- Megcs.. semmi.
- Rin! - mordult rám JungGi.
- Megcsókolt. - néztem Zelora, amikor látom átült máshova, JiYeon elől.
- Mi a tosz? - akadt ki Hwa.
Megszólalt a csengő.
- Becsöngettek. - vigyorogtam rájuk és hátra mentem leülni.
Nem akartam Zelo mellé ülni, de a kezemet megfogva húzott a mellette lévő helyre.
- Mi a bajod? - gondolom látta rajtam a dolgot.
- Semmi. - néztem a lábamra.
- Rin. Nem tudsz hazudni. Főleg nem nekem. - fogta meg a kezem.
- JiYeon. - mormogtam halkan.
- Féltékeny vagy? Mert nem szükséges. Rin, kérlek nézz rám.
Én meg csak néztem tovább a lábaimat lehajtott fejjel. És éreztem, ha belenézek Zelo szemébe, akkor elolvadok. De tudtam, hogy néz, ezért ránéztem. A csillogó szemeitől halmazállapotot váltok.
- Zelo, ne néz így.. - hallgattam el.
- Hogy? Most haragszol rám? - fonta az ujjait az enyéim köré.
- Így, ilyen aranyosan.
- Figyi, játszunk olyat, hogy aki előbb szól a másikhoz befesti valamilyen színűre a haját. Benne vagy?
- Legyen. - bár nem értem mi értelme.
- Kezdjük, most. - körülbelül fél perc se telt el. - Én nem bírom! Beszélj hozzám!
- Zelo. Sötétszürke.
- Mi?
- Ilyen színű legyen a hajad! - nevettem el magam.
- Tényleg, basszus. De jobb, hogy hallak beszélni. - mosolygott rám.
- Jó napot! Az lesz a mai óra, hogy én dolgozatokat javítok, maguk meg csendben elfoglalják magukat. - lépett be a tanár.
- Rendben, tanár úr! - hangzott el az osztály válasza.
És máris száguldottak oda hozzánk a srácok. Még a fiúk is.
- Zelo, meséljél csak! - kezdett bele Min. - Mit műveltél a mi lányunkkal?
- Elcsavarta a fejét. - röhögött fel DaeHyun.
- Jaaj.. - takartam el az arcom az egyik kezemmel, mivel a másikat Zelo fogta.
- Ne tagadd! - húzta fel a szemöldökét Hwa.
- Én nem.
- Ne áltasd magad! - jött oda JiYeon.
- Hagyd őt, JiYeon! - szólt rá HimChan.
- Ne szólj bele.
- JiYeon, inkább menj vissza oda ahonnan jöttél. - mordult fel JungGi. Én ezzel nem tudtam, mit csináljak. Zelo kezét inkább elengedtem. Úgy éreztem, sírni fogok vagy valami, ezért ki kéreckedtem a vécére. Ráültem az egyik lehajtott tetejű vécére és bezártam az ajtaját. Kitört belőlem a sírás, de közben nevettem magamon. Kopogást hallok a kövön. Tudtam, ez biztos JiYeon.
- Rin?
- Mi az?
- Sírsz?
- Mit érdekel?
- Bocs, csak aggódtam.
- Ne áltasd magad. - ismételtem, amit mondott a teremben.
- Ch.. én csak kérdeztem.
- Nem olyan fajta vagy, aki hátsószándék nélkül tesz dolgokat.
- Általánosan biztos.
- Na, inkább menj vissza a terembe. - rontottam ki a vécéből.
- Hát rendben. - fordult sarkon és visszariszált a terembe.
Kimentem a folyosóra. Lerogytam a fal mellé. Halkan elkezdtem egy random szöveget énekelni, saját kútfőből. Lehunytam a szemem. Éreztem, valaki lehuppant mellém. Kinyitom a szemem. Ott üldögélt mellettem HackYeon.
- Mi a baj?
- Semmi. - vettem lábaimra kinyújtott kezeimbe a sapkám.
- Akkor már visszajöttél volna. - húzta föl a szemöldökét.
- JiYeon. - buzeráltam a műanyag szarvacskákat a sapkán.
- Vele sok gond van. - döntötte hátra a fejét
- Honnan ismered?
- Általánosban osztálytársam volt.
- Ahaa. Értem.
- De inkább gyere, nehogy mérges legyen a tanár. - ugrott fel, aztán engem is felsegített.
Amint beléptem a terembe, láttam JiYeont, ahogy ott legyeskedik Zelo körül. Én meg csak megint elszontyolodtam. Egy másik üres padba leültem egyedül, a sapkát az asztalra téve, fejem is letettem.
- Rin! Mi a baj? - jött oda Hwa.
- Inkább ki..
- JiYeon? Az a szuka? Ne is törödj vele.
- Hwa, te szerelmes vagy? - sóhajtottam.
- Háát..
- Ilyen nincs, kibe? - kaptam fel a fejem már vigyorogva.
- JongUp. - súgta oda.
- Nee! - ordítottam a fülébe.
- Nyugi, nyugi. Nem kell szétkürtölni ám.
- Mizu lányok? - huppant le a székre YoungJae.
- Meg fogsz ölni. Ne ijesztgess! - rándult össze Hwa.
- Csak szerelmes a kicsi. - súgtam oda YoungJaenek.
- Hallottam ám. - látszott kicsit ideges.
- Nyugi, nyugi. - vigyorogtam.
- Kibe? - érdeklődött.
- Figyelj! - súgtam ismét YoungJaenek.
- Hali! Jobban vagy, Rin? Láttam kiviharzottál.- érkezett meg JongUp. - Szia, Hwa. - térdelt le az asztal mellett Hwa mellé.
- Sziaa.. - dadogott.
- Aha, értem. - súgta vissza YoungJae. - Belé?
- Egyértelmű. - röhögtem. Kicsöngettek közben.
- Rinnie. Jól vagy? - ült le mellém egy székre Zelo.
- Aham.
- Haragszol valamiért?
- Nem.
- Miért mentél ki fél órára óra közben?
- Miért nem jöttél utánam? - azzal a lendülettel kifutottam a teremből.
- Rin, várj már! - jött utánam Zelo.
- Ide már nem jöhetsz be. - léptem be háttal a lányvécébe.
- Nem érdekel. - jött utánam. Neki tolt a falnak. Szerencsére senki nem volt bent. - Ne legyél ilyen buta! - fogta meg a kezeivel az arcom.
- Ze... - elment a hangom. Mitől? Elmutogassam neki? Majd rájön. Addig szenved, hogy nem hallja a hangom.
- Rin. Hidd el, én az életem adnám neked! Nem akarok nyálas lenni, de senkit nem szeretem még úgy, ahogyan téged. - most mit csináljak? - Nem szólsz hozzám? Bár megértem. - túrt bele a hajába. Én teljesen elolvadok, mikor ezt csinálja. Átkaroltam a nyakát, de semmi szót nem bírtam volna mondani. Ezért helyette ő megcsókolt. Úristen! Most már el kéne mutogatnom neki..
Na, akkor most. Próbáltam elmutogatni neki, hogy nem bírok beszélni.
- Nem tudsz beszélni? - kérdezte, mire bólogattam. - Megoldjuk ne félj! De előbb menjünk ki a lányvécéből. - mutattam neki, hogy ez jó ötlet. Kilépünk a vécéből és ott áll előttünk...
[Folytatás]

{6.rész vége}