7.rész

Sulibuli és a vendégek

}{ }{ }{ }{ }{ }{

- Nem tudsz beszélni? - kérdezte, mire bólogattam. - Megoldjuk ne félj! De előbb menjünk ki a lányvécéből. - mutattam neki, hogy ez jó ötlet. Kilépünk a vécéből és ott áll előttünk JiYeon. Úgy nézett rám, mint aki legszívesebben megölne. Bár az oka az meg volt rá. Zelo. JiYeon hozzám vágta a sapkám.
- Ezt ott hagytad! - majd hátra dobva haját visszament a terembe.
- Mi van? - néztem értetlenül.
- Legalább nem tette tönkre. - ölelt át, feltéve a fejemre.
- Zelo, szerintem baj lesz, ha együtt vagyunk.
- JiYeonra gondolsz? - fogta meg kezével az arcom. - Mert én megvédelek tőle.
- Rá. - fogtam meg az arcom, amin az ő keze volt.
- Hagyjad! Ő csak féltékeny arra, hogy ennyire szeretlek. - Szeret? Ezt így mondta már valamikor? Nem emlékszem ilyenre. Úristen! Most ez így?
- Szeretsz? - hökkentem meg.
~ Diákok! Remélem emlékeztek a mai sulibulira! Lesz sztárvendég, akit nem fogok most bemondani, de remélem a kíváncsiság győz és minél többen leszünk! Este hatkor várunk mindenkit szeretettel! Addig is sziasztok! - mondta be az egyik DÖK elnök a hangosbemondóba.
- Sulibuli? Mi? - értetlenkedtem.
- Nem szóltam? - ütötte meg homlokát. - Bocsánat! Ma hatkor lesz egy sulibuli! Minden évben kétszer van. Ez az idei első. Eljössz? Két órás.
- Öhm. - forgattam a fejem.
- Na! Légyszi! - fogta meg a kezeimet.
- Jól van! - mosolyogtam rá.
- Ezt szeretném látni végig, rendben? - nyomott egy puszit a számra.
- Igen is! - vigyorodtam el és talán el is pirultam kicsit.
- Cherrym. - mosolygott rám, amivel megerősítette az arcom színét.

~~~~~~

Két óra múlva sulibuli és én nem is beszéltem a lányokkal, hogy jönnek-e. A káoszban megkerestem a telefonom és leültem az ágyam szélére.
- Lányok, ti jöttök a sulibulira? - írtam.
- Én igen! - írta Min.
- JungGi? Hwa? Ti? - kérdeztem.
- Jövök! - írta smileval Hwa.
- Me too! - jelent meg JungGi üzenete.
- Rendben! Félkor a suli előtt? - kérdeztem.
- Jó lesz! - írták egyszerre.
- Akkor akkor! Készülődjetek! - és mindenki eltűnt.
Mibe menjek? Kinyitom a szekrényem és mindig az van ami nem kell. De sikerült találnom egy csini gatyát és egy 'R' mintájú pólót. Persze pulcsi is kellett, mivel október van már.
Félkor a suli előtt álldogálok a lányokkal, de Hwa késik.
- Mi van már? Eltévedt azon az úton, amit minden nap megtesz? - nevetett fel JungGi.
- Biztos! - röhögött Min is.
- Ottan van az ok mellette. - mondtam, amint sétál felénk Hwa és JongUp.
- Sziasztok, bocsi a késésért, csak útközben találkoztam JongUppal. - mentegetőzött.
- Értjük Hwa, nyugi! - mosolygott Min.
- Na, befelé, mert a végén idefagyunk. - vágott közbe JungGi.
- Jó menjetek, én is mindjárt megyek. Felhívom anyumat. - szólaltam meg.
- Rendben, bent várunk! - ordított vissza nekem Hwa.
Felhívtam anyum, de annyira felidegesített, hogy leraktam és leejtettem a telefonom. Csak néztem a telefonom a földön. Az idegességtől elkezdtek hullani a könnyeim.
- Jól vagy? - szólalt meg egy hang mellettem, ami kicsit ismerős volt.
- Igen, persze. - töröltem le az arcom. Felnézek és azt hittem ott ájulok el. Ott állt a GOT7 két tagja előttem.
- Mi az? Felismertél minket? - vigyorgott JB.
- Ig..gen? - dadogtam, szedd már össze magad, Rin! - Igen! De nem kezdek el ordítozni.
- Köszi, nem is akarunk most tömeget. - vigyorodott el ismét JB.
- JB, kéne menni. - jött oda Jackson. Ekkor esett le, hogy a "sztárvendég" a GOT7 lesz. - Szia, én Jackson vagyok. És te? - látott meg.
- Hozod a formád. - mosolyogtam.
- Ismersz? - képedett el.
- Gondolom, rajongó. - nyomott le egy tockost Junior Jacksonnak.
- Öhm, miért álltok szóba velem? - kérdeztem.
- Nem érdekel minket az, hogy híresek vagyunk. Ugyanolyanok vagyunk, mint a többi ember. - magyarázta Junior. Nem bírtam vigyorgás nélkül kibírni, amire ő is elmosolyodott.
- Na, gyere udvarlás helyett. - húzta magával JB Juniort. Odaadta Jr a kezembe a telefonom, aztán elrohantak. Én meg csak, mintha szálltam volna bementem a suliba. A lányok szerencsére nem vettek észre semmit, de JongUp nézése miatt szerintem ő érezte, hogy történt valami.
Felment a DÖK elnök a színpadra.
- Sziasztok! - szólt bele a mikrofonba. - Elkezdhetjük, amire már vártatok?
- Igen! - ordította a tömeg.
- Akkor hát jöjjön a sztárvendég, akik szívesen elvállalták az estét. Ki találjátok kik azok? - fokozta a hangulatot.
- Én tudom. - suttogtam magamnak.
- Mi? - kapta fel a fejét Min.
- Semmit nem mondtam. - röhögtem.
- Oké. Menjünk oda az első sorba! - rángatott minket oda Hwa.
- Szóval, a vendégünk a..... - szakította meg a mondandóját a hangulatfokozásért. - a GOT7!
Mindenki ordított, de inkább a lányok. Érthető is volt. Főleg, amikor felmentek a színpadra. Junior észrevett valószínűleg, mert odamosolygott.
- Most Jr rád mosolygott, Rin? - húzta fel a szemöldökét Hwa.
- Nem, csak úgy a tömegre. Gondolom a sok rajongó láttán. - magyarázta JongUp. Most ki akar menteni? Oh, ki tudja már? Hirtelen Zelo meglepett hátulról és nyom egy puszit az arcomra.
- Szia! - köszönt mindenki neki.
- Hali, Rómeó! - adott öklöst JongUp Zelonak.
- Ki is ez a banda? - kérdezte Zelo.
- A GOT7. - sóhajtottam.
- Aham. - bólogattak velem a lányok.
- Jó, bocs. Kövezzetek meg. - nevetett Zelo, azzal az édes mosolyával.
- BoyBattle lesz. - mormogta magába JongUp.
- He? - nézett fel Zelo.
- Semmi. - nézett el JongUp.
- Annyeong mindenkinek! - szólalt meg a színpadon Mark.
- Hogy vagytok? - kérdezte Yugyeom a színpadra fellépve.
- Mit adjunk elő elsőnek? - kérdezte BamBam. Mindenki kiabált mindenfélét. Csak én meg tőlük a 'Girls, girls, girls'-t kiabáltam.
- Akkor a 'Girls, girls, girls' jó lesz? - kérdezte kicsit már ordítva Junior.
- Igen! - ordította ismét a tömeg. Most meghallotta, amit mondtam? Nem, biztos nem.
Belekezdtek. A diákok csak úgy táncoltak. Néhányan tudták a lépéseket. Persze én is köztük voltam. Hihi.
Amikor Junior része jött az, hogy "Oh mameul japgo chakhage han myongnam golla" szerintem engem nézett. De miért? Lehet csak meghülyültem. Ez biztos is. Ennyire könnyen el tudok bizonytalanodni? Bár ez bebizonyosodott. Például észre se vettem, hogy JiYeon megint Zeloval van és táncolnak. Mi a jó édes..van?? Áh, én inkább odamegyek a falhoz, onnan hallgatom a zenét. Elénekelték még a 'Stop stop it'-ot és egy gyors öt perces szünetet tartottak a srácok.
- Szia! - jött oda Junior. - Hogy tetszett?
- Tetszett! Jó, hogy ti jöttetek.
- Én is örülök ennek! - mosolygott. Szerintem annál hibátlanabb mosolyt nem láttam. Mily' meglepő, hogy Jr a kedvencem a GOT7-ből és most meg vele beszélgetek, mintha barátok lennénk.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze. - bólintott.
- Miért az a szám jutott eszedbe elsőnek?
- Nem tudom, meghallottam a tömegből és gondoltam hát legyen az. - a káoszban meghallott egy hangot? - Miért?
- Csak kérdeztem.
- Lehet nekem is egy kérdésem? - nézett bele a szemembe.
- Aha. - mit akarhat kérdezni?
- Miért sírtál és miért volt a földön a telefonod?
- Csak anyámmal összevesztem.
- Értem. De azért jól vagy?
- Persze, persze.. - még egy persze és el se hiszi, te hülye. - persze.
- Nem hiszem. - mondtam, hogy nem hiszi el. - Csak nem megbántottak?
- Nem. - hogy lehet valakinek ilyen szeme? - Dehogyis.
- Akkor jó. Na, én megyek még inni egyet a folytatás előtt. Örültem. - ment a büfébe.
- Mi a jó isten volt itt? - ordított bele a fülembe Hwa.
- Mi történt? - húzta fel a szemöldökét Min.
- Nyugi, már lányok! Úgyis elmondja. - jött oda JungGi is.
- Öhm. Nem történt semmi. - válaszoltam.
- Akkor miért beszélt veled a GOT7 Juniorja? - kérdezte Min.
- Ő is ugyanolyan ember, mint mi! - háborodtam fel.
- Jó, jó, nyugi! - nyugtatott le Hwa.
- Semmi nyugi! Ah.. - és elindultam fel a lépcsőn.
Felmentem az első emeletre és onnan néztem törökülésben a földön a további előadásokat. Volt pár a sulinkba járó diák akik előadtak valamit, addig a srácok pihenhettek. Láttam, hogy az aulában Zelo keres. Had keressen csak. Vagy inkább legyen JiYeonnal. Nekem édes mindegy már. De Junior kiszúrt engem és feljött. Lehuppant mellém.
- Na, most már biztos van valami baj. - jelentette ki.
- Miért beszélgetsz velem? Csak egy rajongó vagyok a sok közül. Még a nevem se tudod. Utánam jössz, érdeklődsz hogy vagyok. Minek? - mondtam magam elé bámulva.
- Én se tudom a valódi okát. - sóhajtott. - Amikor megláttalak ott sírni, muszáj volt megkérdeznem mi a baj. És most megint sírsz.
- Mi? - még én sem vettem észre, hogy hullanak az arcomról a könnyek.
- Most miért sírsz?
- Látod azt a magas szőke és színes hajú fiút? - néztem a plafonra.
- Aha.
- Ő bevallotta, hogy kedvel. Most meg ott táncol egy olyan lánnyal, aki meg akarja szerezni.
- Oh, értem. De miért strapálod magad, ha látszik nem szeret igazán? Nem is keres.
- Tudom én, de mégis..ah..de nem hisztizek itt neked. - töröltem le az arcom és rámosolyogtam.
- Inkább mosolyogj. - vigyorgott.
- Ne legyél ilyen velem.
- Milyen.. öhm, mondd már el a neved.
- Rin.
- Rin. Hmm. Szóval, milyen?
- Kedves. Nem érdemlem meg.
- Szerintem mindenki megérdemel egy kis kedvességet. - nézett bele a szemembe.
- Aha. - húztam magamhoz a lábaim.
- Na, felvidítsalak? - ült közelebb.
- Hogyan?
- Szívassuk meg azt, aki miatt ilyen van.
- Hát.. - forgattam a fejem.
- Na, gyere! - nyújtotta a kezét.
- Hát jó.. - raktam a kezem az övére. Most tényleg egy híresség kezét fogom? Álmodom?
- Van nálam egy műanyag bogár, ezt rádobhatnánk innen fentről a csaj fejére. - mutatott JiYeon fele.
- Miért van nálad egy műanyag bogár? - nevettem el magam.
- Miért ne? - vigyorgott rám.
- Jó a célzókád? - billentettem félre a fejem.
- Asszem igen. - ejti le a bogarat, ami eltalálta JiYeon fejét. Ő meg úgy szaladt el, hogy útól se lehetett volna érni. A többi GOT7-s tag röhögött, gondolom nem először van Juniornál az a bogár. Mi meg gyorsan elmentünk máshova, nehogy rájöjjenek, mi voltunk.
- Sokkal jobban vagyok! - sóhajtottam.
- Reméltem is. - mosolygott rám. - Figyelj, megyünk a srácokkal és éneklünk egy számot, azt neked ajánlom, oké?
- Ö, rendben.
- Menj a színpadhoz. És figyelj. - kacsintott. Ez most kacsintás volt. Jól láttam? Mi van?
Odamentem a lányokhoz. Akik ott táncoltak a színpadnál az első sorban.
- Hali. - köszöntem.
- Hol jártál, báránykám? - nevetve kérdezte meg JungGi.
- Láttad volna JiYeont! Fergeteges. - röhögött Min.
- "Jaj, valami van a hajamba! Szedjétek ki!" - imitálta Hwa JiYeont.
- Láttam, nyugi, én is röhögtem rajta. - elmondjam, hogy mi voltunk? Nem kéne. Nem mondom.
- Szóval, hol is voltál? - húzta fel a szemöldökét Min.
- Hát..nézd a GOT7 a színpadon. - mutattam a színpadra. Ezzel legalább eltereltem a témát. Bár nem hiszem, hogy örökre.
- Sziasztok! Egy utolsó dal ma! - üvöltötte YoungJae.
- Mi is lesz az, Junior? - kérdezte Mark.
- Ez a dal az "A", kedves mindenki. - mondta Junior rám nézve.
- Hát, akkor hajrá! - ordított Jackson.
Pont ezt a számot kellett előadni? Valaki szívat engem? Ez a kedvenc számom tőlük. Oh és ott olvadoztam az első sorban. Főleg Junior részénél, azt hittem, ott esek össze.
Bármennyit is próbáltam nem rájuk nézni a dal közben, egyszerűen muszáj volt. Jr csak vigyorgott rajtam. Zelo még mindig nem akart keresni. Nem is vagyunk együtt, szóval nem is muszáj neki.. Nem szomorodom el miatta megint, ezért csak mosolygok. Junior mosolyra húzta a szája szélét. Édes. Én most őt nézem? Nem lehet feltűnő, áh, dehogy. Áj már! Hogy lehet valaki ilyen jó táncos? Én csak a pofára esésben vagyok jó.
- Szia! - köszönt Hackyeon.
- Jaj, szia! - rándultam össze.
- Na, mi az? Látom, nagyon nézed az egyiküket.
- Mi? És ez miért érdekel?
- Rin, csak látom, hogy szenvedsz a fiúk terén. Én mindent látok csak nem tudsz róla. Szerinted miért én mentem utánad a folyosón?
- Nem tudom.
- Láttam már pár olyan lányt, akinek olyan problémája volt, amitől sírni fog. Szóval, látom ha egy lány a sírás határán van. Vannak lánytesóim, tudom, hogyan kell megvigasztalni őket, ha egy pasi összetöri őket. Szép szavakkal. Hasonlók. És nem is szeretem azt nézni, hogy egy lány sír.
- Nem is tudtam, hogy ilyen vagy.
- Mennyi ideje ismersz? Nem sok. Úgyhogy nem várom el, hogy egyből ismerj.
- Köszi! - mosolyogtam rá.
- Szívesen. Melyik jön be? - nézett a színpad felé.
- Nem tudom, ezt nem akarom megvitatni. Főleg, hogy itt vannak a lányok, akik elkezdenének sikítozni.
- Megértem. De majd máskor.
- Olyan érzés, mintha a bátyám lennél. Már bocsi.
- Nem, semmi. Úgy is érzem magamat, szóval. Na, én megyek valamit inni. Kérsz?
- Nem kell semmi.
- Akkor szia! - fordult a büfé írányába.
Miért táncol ilyen jól Jr? Ne bámuld már könyörgöm. Inkább próbáld elkerülni Zelo tekintetét, aki éppen feléd közelít.
- Szia! Téged kerestelek.
- Láttam mennyire. - néztem továbbra is a színpadot.
- Mi?
- JiYeon vár. Éppen téged néz.
- Megyek! - ordította oda.
- Kössz. - motyogtam magamba.
- Majd még találkozunk. - próbált meg puszit adni, de én ellöktem.
- Menj inkább!
- Akkor szia. - nézett rám úgy, mintha az ég világon semmit sem csinált volna.
Na, most. Most lett elegem a fiúkból. Főleg Zeloból. Ah, inkább hazamegyek. De éneklés közben Jr lejött a színpadról a mikrofonnal együtt, visszafogott és felvitt vissza a színpadra. El sem hittem, mi van most. Mi történt? Annyit fogtam fel, hogy ott állok a színpad szélén és a fiúk még mindig a dalt éneklik. Most Junior ezt miért csinálta? Oh my..! És a lányok a tömegből elkezdtek sikítozni. Én csak mosolyogtam. Nem tudtam abba hagyni.
A dal utolsó sora "Let's start talking" elhangzott. Mindenki ujjongott. Én ott tapsoltam a színpad szélén.
- Haza kéne menni. - mondta nekem Hwa amint lejöttem a színpadról.
- Hazakísérjelek? - kérdezte JongUp Hwatól.
- Aha, jó lenne. - azonnal bevörösödött a szeplős arca.
- Akkor sziasztok! - köszöntem el.
- Mi volt ez az egész? - kérdezte Min odarohanva mellém.
- Mi? - rezzentem össze.
- Junior felvitt a színpadra. - vezetett rá JungGi a kérdés témájára.
- Ja!
- Ja! Na, mondjad már! - sürgetett Min.
- Még én sem tudom miért csinálta. - kerestem Juniort a tömegben.
- Kit keresel? - vette észre JungGi.
- Senkit.
- Pedig nagyon nézed a kihaladó tömeget. - húzta vigyorra a száját JungGi.
- Zeloval mi van? - kérdezett rá Min.
- Hagyjuk! - mutattam diszkréten JiYeonra és Zelora.
- A köcsög állatja! - ordított Min.
- JiYeon megmondta, hogy ne álltassam magam. Igaza volt.
- De Rin, ez azért nem állapot. - jelentette ki JungGi.
- Na, inkább menjünk. Mindjárt elkésem otthonról! - vette gyorsabban a levegőt Min.
- Hali! Haza vigyünk? - állt JB Min mellé.
- Szia! Öhm. - lökött egyet oldalról Min JungGin. - Nem tudom.
- Legalább én is megnyugodnék, hogy valaki vigyázz rátok. - vigyorodtam el.
- Na, akkor ez eldőlt. Hölgyeim! Az autó vár. - mutattot az ajtó felé JB.
- Sziasztok! - köszöntem el tőlük.
- Szia! Vigyázz magadra! - ordított még vissza JungGi.
Lassan összefont karral kisétáltam a suliból, amikor már semelyik diák nem volt az utcán. Néha jó a csöndben sétálgatni. Elindultam hazafelé. Azon gondolkodva, mi is volt ez az egész. Hirtelen valaki átkarolt a vállam felett.
- Szia!

[FOLYTATÁS]

{7.rész vége}