10.rész

Ami életeket megváltoztat

}{ }{ }{ }{ }{ }{ }{ }{ }{ }{

- Én... azt hiszem.. - körül néztem még egyszer és csak annyit tettem, hogy berohantam a terembe.
Besiettem a terem leghátsó padjára és ledobtam magam. Felhúztam székre lábaim és körbefontam karjaimmal.
Többet nem érdekelnek a fiúk! Az életem jó volt Ze...JunHong nélkül is.
- Foglalt ez a hely? - kérdezte felőlem egy hang. Szó nélkül hagytam. - Azért leülök.
Mikor leült az illető megláttam arcát és azt hittem leesek a székről.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem.
- Be akartam iratkozni, emlékszel? - mosolygott Junior.
- De Junior.. - suttogtam.
- Hívj JinYoungnak. - nyújtott kezet.
- Rin, még mindig.. - ráztam meg kezét.
- Hogy vagy? - na, ezt most nem értem.. - Hmm?
- Pffh.. - hajtottam le fejem.
- Áh, értem, szóval Z..
- JunHong a neve.. és maradjunk ennél.. - motyogtam.
- Szóval megint ő a probléma.
- Miért érdekel? Nem a te bajod.. - vetettem rá szúró tekintetet.
- Nem..
- Bocsi, de inkább légyszi hagyjuk.. - sóhajtottam egyet.
- Ha arra gondolsz, ami kint történt, akkor ne aggódj. - mutatott egy halvány mosolyt.
- Láttad? - közben becsöngettek.
Vajon mindent látott? Most mit gondol rólam? Már én szarul érzem magam..
Neki rohannék a falnak..
Kicsöngetésnél Junior ment volna ki a teremből.
- J..JinYoung! - szóltam utána, míg a többiek kiözönlöttek a folyosóra.
- Mi az, Rin? - állt meg a tábla mellett.
- Én...meg szerettem volna kérdezni, hogy.. - hebegtem.
- Mond. - billentette oldalra fejét.
- Miért jársz ide a suliba? - böktem ki végre.
- Nem tudom. - vonta meg a vállát majd kiment a teremből.
Kimentem én is a teremből és szembe ütköztem Zeloval.
Próbáltam kikerülni, de mindig elém állt.
- Zelo. - szólaltam meg lehajtott fejjel. - Menjünk fel.
A tetőre feltrappolva mentem mögöttem Zelo és amint felértünk kitört belőlem az összes érzés.
- JunHong, Zelo. Szóval nem tudnád átélni, hogy mennyire fájt amit csináltál. A te kedvedért elmentem a sulibulira, de még csak nem is velem voltál! JiYeon azt mondta, ne áltassam magam..nem fogom és el akarlak felejteni Zelo..ha szeretsz akkor hagyj! Tudod, én is kedvellek, de nem akarnék ilyen emberrel lenni, mint te. Túl sok volt ez. Egy hete, hogy ide jöttem és megbántam. És szeretném ha nem lenne közünk egymáshoz.
- Kérlek, csak egy esélyt.
- Nem voltunk együtt a sulibulikor és ezért másabb a helyzet. Engem nem érdekel, mit csinálsz, mert nem vagyunk együtt. Nem is voltunk.
- Nem is leszünk? - kérdezte közelebb lépve.
- Nem. - kerültem ki és néztem a kilátást. - Tudod, szép hely ez. Miért nem hozod fel ide a barátnőd? - mondtam majd lementem.
A sors majd dönt helyettem, hogy jól döntöttem-e vagy nem.

*Másnap*
Szerda és a szokásosnál is kevesebb lelkesedéssel szálltam ki ágyamból reggel. *Zelo szülinapja*
Beérve a suliba még annál is kevesebb.
- Szia! - köszönt Hwa, amikor leültem a helyemre.
- Hali.
- Mi a baj?
- Fáradt vagyok. - válaszoltam, majd mikor észrevettem Zelot belépni inkább csak kimentem a teremből.
Beleütköztem viszont JiYeonba az ajtónál.
- Oh, mi a baj? Csak nem pofára estél? - nevetett diadalmasan.
- Majd csak is utánad. - húztam ki magam és fontam össze karjaimat. - Nem érdekel, hogy mennyire akarsz tönkre tenni. Nem fog bejönni. Én nekem vannak legalább barátaim. A te úgymond barátaid csupán azért vannak melletted, mert híres vagy. Viszont engem nem mozgat meg az, hogy próbálsz keresztbe tenni nekem, mert vetélytársnak nézel. Elégszer költöztem egyig helyről a másikra, hogy több olyan emberrel is találkozzak, mint te. Azért bántasz embereket, hogy megkapd, amit akarsz. Majd rájössz, hogy ez nem jön be. - veregettem meg a vállát, amint elhaladtam mellette.
- Ne merészelj elmenni! - ordított utánam.
- Miért mit csinálsz? - fordultam vissza már öt méter múlva, de tovább lépegetve hátra.
Erre csak ordított egyet idegességében.
Felmentem a tetőre, ahol többször voltam már Zeloval. Gondolkodni kicsit.
Tudtam a kockázatát ha felmegyek, de muszáj volt egy kis friss levegőt szívnom.
Megálltam a tető közepén és vettem egy mély levegőt.
- Rin. - szólalt meg mögöttem valaki.
- Mi az Zelo? - ismertem fel a hangját, de nem fordultam meg.
Éreztem, hogy mindjárt elsírom magam és csak pislogtam és vettem a mély levegőt visszatartva a sírást.
- Sajnálom. Mindent, amit tettem. - állt meg mögöttem. - Idióta voltam.
- Idióta vagy. - hajtottam le a fejem.
- Igen, de én még mindig téged szeretlek. JiYeon mindig is próbált közelebb kerülni hozzám, de így néznék ki ha őt kedvelném?
- Tudod, túl sokszor kedveltem meg egy fiút, de utána elköltöztünk és elfelejtettem.
- És engem is elakarsz felejteni?
Megfordultam és a szemébe néztem.
- Nem tudom, Zelo.
- Kérlek, Rin, legyél velem. Bármit megteszek.
- Tudod, milyen amikor nem kapsz meg valamit? - kérdeztem elindulva mellette. - Most már igen. - mentem el mellette majd le a tetőről.
~
Suli után hazamentem, amikor anyám bejelentette, hogy ismét költözünk.
Sehol sem maradunk sokáig állítólag a munkájuk miatt.
Holnap suli után költözünk.
Jobb is lesz.
Bementem a szobámba és elővettem telefonom. Elköszönjek most vagy majd holnap?
- Majd holnap... - sóhajtottam majd ledőltem ágyamba.

*Másnap*
Reggel mikor a suli elé értem összefutottam Zeloval.
- Szia! - túrt bele hajába.
- Szia. - hajtottam le fejem. - Elköltözöm, Zelo. Szerettem volna elköszönni.
- Miért?
- Én már megszoktam az ilyen helyzeteket.
- Rinnie, én soha nem foglak elfelejteni, azóta soha, mióta idejöttél és füzetedből fel sem nézve szóltál hozzám.
- Ne nehezítsd meg a dolgomat, kérlek.
- Tényleg muszáj neked is elmenned?
- Legalább a költözés jó indok arra, hogy újra kezdjek mindent. Csak hagyj elmenni.. - sóhajtottam összeszorítva számat. - Szeretsz még? Valójában? - néztem rá egy nagyot nyelve.
- Igen.. - ölelt át. - Örökké. - súgta a fülembe.
- Szeretlek, Zelo... - suttogtam majd átöleltem.
Éreztem, hogy még jobban átölel és megszorít.
- Ne menj el.. - motyogta.

{10.rész vége}